Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szülői vélemények

Szia Cila!

Egy élmény minden babaúszás, bár mind egyforma, mégis más és más különleges élményeket ad. De ez a mai egy "Csoda" volt a számunkra, felejthetetlen. Nagy köszönet az odaadó munkádért Zalán nevében is.

                                                                             

                                                                 T. Zalán anyukája

Szia!
Nem tudtam még akkor hogy a legutóbbi találkozásunk lesz az utolsó. Lett munkám, egy könyvelőirodában fogok dolgozni ápr. 3-tól. Most sajnos Zitus lázas, nem tudunk menni holnap.

Köszönünk mindent Neked, nagyon szerettünk hozzád járni. Megszínesítetted az elmúlt 4 évet. Jó érzéssel gondolok mindig az elmúlt pénteki napokra. Mindenkinek csak ajánlani fogom, ahogy eddig is tettem. További sikeres munkát kívánok!

                                                                 Cs. Zita anyukája

 

   Fanni 5 hónapos volt, amikor kezdtük, és 29 hónapos korában maradt abba a felújítás miatt, ez szinte pontosan két év. Ennyi idő alatt 95 alkalommal voltunk úszni. Én úgy indultam neki, hogy elmegyünk 3 alkalommal, és utána eldöntöm, hogy mi legyen, tetszik-e neki vagy nem. A harmadik alkalommal éppen vártunk a tornára, fél évesen már szerette, ha a térdemre állítottam, onnan nézte a medencében lévő első csoportot, és elkezdett kapálózni, hogy menjünk mi is, ezt én pozitív jelzésnek vettem, ezért maradtunk :-)

Az első fél évben minden úszásban nagyon elfáradt, általában még az épületből ki se értünk, már aludt, nem ritkán 2-3 órákat, otthon ki se vettem a babakocsiból.

A tornát úgy megszokta, hogy több esetben le tudtam vele kötni, amikor valahol várnunk kellett, például étteremben, váróban. Ahogy elkezdtük, azonnal elkezdett koncentrálni, nagyon édes volt! Később már ő csinálta, sőt, mondta is.

Hatalmas előny, hogy a hajmosás nálunk soha nem volt probléma. A legtöbb kisgyermekes családban a hajmosás egy rémálom, főleg amikor elérkezik az az idő, hogy a homokozóban a saját fejére szórja a homokot a gyerek :-) És ez hónapokig is eltart, akár minden napos hajmosással is :-)

Volt egy érdekes esetünk, ami említést érdemel. Talán emlékszel még arra a bizonyos fürdető-beülőre, többször elvittük az úszásra is, hogy Nádor Fannika ne foglalja el egymaga az egész járókát. Egyszer édesanyámnál fürdött ebben a bizonyos beülőben, de az ottani fürdőkád keskenyebb. Nem vettük észre, hogy a beülő felakadt a kád oldalai között, nem ért le éppen a kád aljára, így nem is tapadtak le a tappancsok. Fanni meglátta az egyik játékot a kád végében, érte nyúlt, és beülőstől beleborult arccal a vízbe. Nálunk apuka fürdet, kis híján szívinfarktust kapott, felkiáltott, felugrott, és gyorsan visszaállította a gyereket beülőstől, nagyjából ekkor értem oda én is. Nádor Fannika csurom vizes fejjel pislogott egyet, aztán boldogan felemelte a játékot, hogy nézzétek, megszereztem!

Nekem nagyon jó volt, hogy az egybefolyó napok között a babaúszás, mint stabil program tagolta a hetet. Egy csomó babás kérdésemre választ kaptam Tőled és a többi anyukától. Ekkor vettünk borostyán nyakláncot, ami nálunk nagyon látványosan eredményes volt, én azóta is népszerűsítem. A babaúszás révén a gyerek akaratlanul is közösségbe kerül, megszokja, hogy nem csak anya mondja meg, hogy mit csináljon, hanem más felnőtt is. Barátokat szerez, nekünk is maradt úszós kapcsolatunk néhány, noha egyik sem maradt olyan sokáig az úszáson, mint mi.

A mondókákat nagyon szerette Fanni, ahogy megtanult beszélni, sokszor inkább mondta, mint csinálta, de otthon is mondta a fürdőkádban.

Fanni ott tanult meg zuhanyozni (nálunk otthon inkább fürdőkádazunk).

A babaúszás lehet kifejezetten apás program - bár nálunk ez nem jött be, mert apukánk túl magas, nem kényelmes neki abban a vízmélységben szinte guggolva eltölteni a félórát. De legalább kényelmesen fel tudta ültetni a lányt a korlátra :-)

Ha a szülő is hajlik rá, a babaúszás egy újabb lehetőség, hogy megismerje a gyermekét. Talán még emlékszel rá, Fanni egy teljes biztonságra törekvő gyerek, ezért nálunk figyelni kellett arra, hogy ne legyen például túl nagy lendületű az ugrás, mert akkor megijed és benyeli a vizet.

Nagyon fontos, hogy az úszás önbizalmat adott neki. Folyamatosan figyelte a nagyokat, és amikor eljutottunk oda, őt nagyon is lehetett motiválni azzal, hogy nézd, Viktor alagutat úszik, te is szeretnél? Hát persze, hogy szeretne! És amikor megcsinálta, nagyon is büszke volt magára! Arra meg főleg, hogy erről az egész család értesült! Érzi, hogy az úszás által ő még egy kicsit különlegesebb (a családban nem járt másik gyerek babaúszásra, noha megtehették volna).

Főleg a vége felé több alkalommal olyan látványosan élvezte, hogy minden szülő mosolyogva nézte. Ezt egyébként Csiribiri tornán is előadta, Réka néni mondta is, hogy egyszer le szeretné videózni, mert annyira aranyosan élvezi, hogy az már reklámnak is első osztályú :-)

Bevallom, a víz alatti fotózás nekünk nem adott akkora élményt, a következő gyerekkel csak akkor megyünk, amikor még egészen pici (akkor meg a videózásnak nincs sok értelme). A videózás viszont nagyon nyerő volt, már ott lenni is, remek volt a hangulat mind a kétszer. Aztán a családdal legalább 626x néztük meg a felvételeket, Fanni minden alkalommal csinálta a tornát :-) és persze agyondicsérték, ami az önbizalmának megint csak jót tett.

 

 

       Mindent köszönünk Neked, és a további munkádhoz sok-sok sikert kívánunk!

 

                                                        Nádor Fannika és anyukája!

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.