Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

A „korai vízhez szoktatás” program mögött már több évtizedes múlt áll. Az 1993-ban, „Csecsemők a vízben” címmel megrendezett Los Angelesi konferenciára már a világ minden tájáról érkeztek úszómesterek.
Az előadásokon megállapították, hogy a csecsemők kultúrától, földrésztől, táplálkozástól függetlenül ugyanúgy viselkednek – ösztönösen feltalálják magukat – a víz alatt. Orvosok, pszichológusok, a csecsemők fejlődésével foglalkozó szakemberek egybehangzó véleménye szerint rendkívül előnyös, ha az első úszómester, aki gyermekét vízhez szoktatja az anya. Kontrollcsoportos kísérletek során (Liselott Diem­­­-Köln, Jyvaskyai Testnevelési Tanszak Finnország) kiderült, hogy a korai életkorban vízhez szoktatott babák mozgásfejlődése kiemelkedően gyors. A szociális képességeket értékelve is jó eredmények születtek: a vízi babák szívesebben barátkoznak, könnyebben illeszkednek be gyermekközösségbe, önállóbbak, bátrabbak, kitartóbbak, jobban feltalálják magukat.
A sérült csecsemőknek még inkább javára válik a korai vízhez szoktatás. Fejleszti a babák pszihomotoros képességeit, és a szülő-gyermek közötti kötődés is előnyösen alakul mindkét fél részéről. A Down-kóros, vak, nyitott gerincű, izombetegségben-, csontfejlődési rendellenességben-, végtaghiányban-, mozgáskorlátozottságban szenvedő csecsemőkkel ugyanúgy érdemes és lehet foglalkozni, mint egészséges társaikkal.
A „vízhez szoktatás” programon résztvevő babák tüdőkapacitása nagyobb lesz, mert nagyobb az oxigénbevitel, amely gyorsabb sejtgenerációt és erősebb immunitást is eredményez. Javul a vérkeringés, erősödik a csontállomány, így kevésbé lépnek fel mozgásszervi betegségek. Ha viszont mozgásszervi betegségben szenved a csecsemő, akkor a víz nyomása csökkenti az ízületi ellenállás okozta fájdalmat. A vízben való mozgás lazítja, mozgékonyabbá teszi az ízületeket, erősíti és fejleszti az izmokat.
Szülő és gyermek együtt megtanulják tisztelni, a vizet: az örömöket és veszélyeket egyaránt. A gyógyító és élvezetet is adó vízi programok a korai életkorban fölöttébb hasznosak, ugyanis sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy az ebben a korban kialakított szokások egész életen át megmaradnak.
A praxisomban lévő, „korai vízhez szoktatás” programban részt vevő csecsemők észrevehetően nyugodtabbak, jobban alszanak, élvezettel szopnak, könnyebben kialakítható náluk egy stabil napirend, talán ritkábban is betegszenek meg. Másfél évtizedes tapasztalataim alapján bátran javaslom a csecsemők korai vízhez szoktatását.   
 
Kecskemét, 2010. november 24.
 
Dr. Pongrácz József
gyermekorvos